Els� fejezet: Az Akimoto testv�rek meg�rkeznek Konoh�ba... veszt�kre...

- Mert kinek lenne j�, ha nem annak a mocsoknak, akit a jouninomnak nevezhetek? - �nekelgettem mik�zben egyik f�r�l a m�sikra ugrottam. Erre az eml�tett szem�ly lecsapott r�m, �gy k�zeli ismerets�gbe ker�lhettem a f�lddel. Mily puha �s sz�r�s... sz�r�s?

A kupac, amire z�gtam veszett „r�f�g�sbe” kezdett �s az elk�vetkez� f�l kilom�teremet azzal t�lthettem, hogy ler�zzam az anyakoc�t.

L�g� nyelvvel, izzadtan, szomjasan �s �hesen t�masztottam a f�t, aminek hatalmas megk�nnyebb�l�sem sor�n nekiszaladtam. A jounin le�rkezett mell�m �s mellkas�n �sszefonta a kezeit.

- Akimoto Hiku... - suttogta v�szj�sl�an a nevemet. Kih�ztam magam let�r�ltem a homlokomr�l a testvizet �s �gy nagyj�b�l higgadtan pislogtam a fekete haj�, macskaz�ld szem� f�rfira.

- Most fussak? - �rdekl�dtem �h�tatos hangon. Term�szetesen megint g�nyol�dtam.

- Itt lenne az ideje. Kapsz k�t m�sodperc el�nyt. - jelentette ki �s el�remutatott a kez�vel.

- Hai. - f�jtam egy j� nagyot, felvettem az indul�poz�ci�mat �s... - Sprintelj�nk, sprintelj�nk, n�h�ny dombon fel is es�nk, hopp...

Azzal m�r rep�ltem is a f�k k�z�tt, m�g eszeveszettebb temp�ban, mint az anyakoca el�l. Ugyanis ha be�r az a fazon, akkor v�gig fog rugdosni az erd�n, k�zben j�t flipperezik majd, �s ha nem t�vedek m�g �nekelnem is kell k�zben. Nos, megvan minden okom arra, hogy ne szeressem a jouninomat. F�leg �gy, hogy a saj�t b�ty�mr�l besz�lek.

***

- Sz�val, nincsen semmi k�l�n�sebb baj a hat�rokon, n�h�ny rosszalkod� gyereken �s virgonckod� szerelmeseken k�v�l. - foglalta �ssze a sz�ke f�lelem az asztal m�g�tt. Nyugalom, v�g�lis, nem olyan nagy az a kidudorod� ideg a fej�n, nem?

Felsand�tottam a b�ty�mra, akir�l �ml�tt a v�z, de kitart�an mosolygott. A hal�lf�lelem egy igaz�n j� haver.

- Haaai! - mondtuk egyszerre.

Az asztal lapja f�jdalmas sikollyal repedt kett�. �n is majdnem sikoltottam vele.

- �s mi volt az eredeti k�ldet�setek?

- Az, hogy figyelj�k meg mi folyik a hat�rvid�keken. - hadarta az id�sb prec�zen. Na, ja. A kis nagyon speck� Akimoto kapit�ny. Hogy oda ne rohadjak.

- �s mi folyik arrafel�? - �rdekl�d�tt tov�bbra is a Hokage-sama.

- Jelentem, Tsunade-sama, foly�! - v�gtam hapt�kba magam a b�ty�m mellett. Erre az �tven�ves, t�ls�gosan is j� kond�ci�ban lev� n� kihaj�totta az ablakon szerencs�tlen asztal�t.

- Most fussatok! DE NAGYON GYORSAN!

- HAI! - ki�ltottuk egyszerre a rokonnal.

Az �t porzott ut�nunk, a sz�l meg kicsalta a k�nnyeimet.

Egy ez�sthaj� jounin, meg egy barna �s h�rom fiatalabb ninja akart el�nkvet�dni nagy szuicid hajlamukban, de a k�t tapasztaltabb shinobi meg�ll�totta a kiscsapat vonul�s�t.

- �dv�zl�m Kakashi-san, Yamato-san! - integette b�ty�m r�vid �sszefut�sunk alkalm�b�l.

- Igyekezz Onii-chan! Tsunade-obaa... - akartam nyaggatni az id�sebbet, de amilyen meggondolatlan voltam olyan gyorsan kaptam is a sz�m el� a kezemet.

- MIT MONDT�L??? - �rkezett a f�lelmetesen gyilkos aur�t �raszt� n� hangja.

- Azt, hogy a vil�g legszebb n�je nyargal... akarom mondani... pr�b�l meg�lni... iz�... - m�g gyorsabban rohantam el�refel�.

Ek�zben a pislog� csapat:

- Ez mi volt? - �rdekl�d�tt a sz�ke fi�.

- Semmi k�l�n�s - intette le az esem�nyt, kez�vel az ez�st - csak hazaj�ttek az Akimoto testv�rek.

- Ok�. - biccentett komolyan a fi�. Am�gy fogalma sem volt, hogy kik is azok az Akimoto testv�rek, azon k�v�l, hogy val�sz�n�leg az el�bb elrobog� feketehaj� p�ros lehetett, az el�bbi utal�s f�szerepl�je. Na, de mi�rt is k�ne ismernie mink... akarom mondani �ket.

- Kik azok az Akimoto testv�rek? - k�rdezte v�g�l a r�zsasz�n haj� csinos l�ny. Igaz a homloka egy kicsit nagy... de senki sem lehet t�k�letes! (rem�lem ezt nem hallotta meg...)

- Egy olyan kl�n tagjai, akik a hegyekben �ltek, m�g nagyon r�gen, �llatokkal foglalkoztak �s k�pesek felvenni a kedvenc fajuk alakj�t. H�res gy�gyszer, b�jital- (nem Piton �s t�rsai!) �s m�regkever�k. - sorolta a barna jounin.

- De a specialit�suk a bajkever�s �s m�g a sz�juk is nagy. - fejezte be a maszkos shinobi - Ez f�leg erre a kett�sre jellemz�. A t�bbiek m�r megtanultak norm�lisan viselkedni.

Egyszerre t�sszentett�nk a b�ty�mmal.

- Ej, megf�ztunk? - k�rdezte az id�sb. T�madt egy j� �tletem!

Megbotlottam, h�la az �gnek, a testh�m�rs�kletem am�gy is nagyon magas volt a sok fut�st�l.

- Am�gy meg, nagy sz�n�szek is. - z�rta le a jellemz�st v�glegesen az Ichiraku f�rfiembere.

- Mi t�rt�nt? - kapta el a kezem a b�ty�m �s az �l�be h�zott.

- Oh... magasra sz�kik a l�zam, r�zza a hideg mindenem... azt hiszem s�lyosan megbetegedtem! - lehelem k�nnyekt�l csillog� szemekkel. Erre a v�lasz reakci� ugyan ilyen csillog�.

- Istenem! Dr�ga h�gom! B�rd ki... k�rlek! - a hangja remeg, keze is. Persze a fut�s f�radalmait�l. A Hokage nem gy�zi egyik�nkr�l a m�sikunkra kapni a tekintet�t. F�l-le, le-f�l �s megint.

- Nem... m�r �rzem... nem b�rom... viszl�t kedves b�ty�m! - fejemet gy�ny�r� �vben h�tra csuklatom.

K�nnyek... szomor�s�g �s bej�tt?

- NEM GONDOLJ�TOK HOGY BEVESZEM EZT AZ OLCS� K�ZJ�T�KOT! - �v�lti Tsunade-obaachan, mik�zben let�rli a k�nnyeket csinos arc�r�l.

- Nem is volt olcs� k�zj�t�k! - panaszkodom �s megint fut�snak eredek, jobbomon a b�ty�mmal.

De nem jutunk messzire. Az elk�vetkez� percekben nyomot hagyunk a falut k�rbelel� falon.