Dear Revenge

Els� fejezet: Bossz� Angyalai

- Ha csak egy kicsivel jobb tervet eszeltem volna ki! Ha csak egy kicsivel er�sebb lett volna a m�reg, ha… Te?!

Az �rny�k l�gyan elmosolyodott, fekete cilinder�t a magasba emelte �s m�lyen meghajolt a d�h�ng� asszony el�tt.

Fekete �lt�nye t�k�letesen simult a derek�ra, lehetetlen lila sz�n� szemei g�nyosan csillogtak.

- �n bizony �rn�m, de m�g hoztam magammal valakit…

�s oldalra l�pett helyet adva nekem.

- Te meg ki vagy? – az asszony s�t�tk�k szemeit �sszesz�k�tette, megpr�b�lta kivenni az alakomat a s�t�ts�gben.

Sz�tt�rtam a kezeimet, a f�z�n megcsillantak a fekete obszidi�n d�sz�t�sek, a fekete szoknya anyaga halkan s�rl�dott a f�ld�n, cip�m sarka v�szj�sl�n koppant. A kezeimr�l egy v�r�s st�la hullott al�. Ujjaimon ez�st gy�r�k csillogtak az utc�r�l besz�r�d� f�kly�k v�r�s f�ny�ben.

- �n, dr�ga asszonyom? – k�rdeztem l�gyan �s kellemesen meleg leveg� sz�ntott v�gig a szoba padl�j�n – A nevem nem l�nyeg.

Azt hiszem �rezhette a vesz�lyt, mert h�tr�lni kezdett, majd elbotlott egy l�btart�ban.

- Mit akarsz t�lem?

Kivillantottam feh�r fogsorom �s m�g k�zelebb l�ptem a reszket� asszonyhoz.

- Egy szerz�d�st k�t�tt a Bossz� Angyal�val – itt a t�rsam fel� intettem a kezemmel -, hogy seg�tse a bossz�j�t, melyet mostohal�ny�n �hajtott v�grehajtani.

- De nem siker�lt! Mert…

- Ssss… - egy villan�s alatt mellette termettem, mutat� ujjamat az ajkaira fektettem �s nagyon, nagyon k�zel hajoltam hozz�.

A fekete alak m�g�m l�pett �s kegyetlen�l vigyorgott a meglepett n�re.

- Meg�lhette volna a m�reggel… de elkapkodta a dolgot. Mondja, mindig is szok�sa volt m�sokat hib�ztatni?

- Mir�l besz�l…? – suttogta – Ki maga?

- A bossz� k�t�l� kard – tette a v�llamra a kez�t a f�rfi �s el�red�lt.

- Nem… - hebegte.

- De… akin bossz�t szeretett volna �llni az is gy�l�lte annyira mag�t, hogy ak�r meg is �lte volna �nt. �gy hozz� �n l�togattam el. De nekem nincs hatalmamban megadni a fegyvert a bossz�ra, �n csak v�ghezviszem, amire �k k�ptelenek.

A homlokomat a n��nek d�nt�ttem �s lila tekintetem az �v�be f�rtam.

K�jes �r�m volt v�gign�zni, ahogy azok az emberi szemek kit�gultak �s a l�gz�se felgyorsult, majd v�dekez�sk�pp megpr�b�lt meg�tni, de elkaptam a csukl�j�t.

- Elbukta a bossz�t �s a sikertelen k�s�rlet�rt hal�l j�r �rn�m… Ah, de minek mondom el? Hiszen tiszt�ban van vele – �rintette meg az orc�j�t a Bossz� Angyala.

- Hehe… - megnyaltam az ajkaimat, a pupill�im pedig megny�ltak ak�r a macsk�k� szokott – I kissed a girl and… I killed her…

Ajkaim az �v�hez �rtek, apr� sikolyt hallatott majd elgyeng�lve d�lt el a padl�n.

- Mienk lehet? – topogott mell�m egy alacsony ny�lk�sb�r�, cs�p�g� ny�l� alak. Megr�ngatta a szokny�mat mire letekintettem r�.

- Hogyne, vigy�tek csak magatokkal Humba.

Megfordultam �s az ablakhoz �lltam.

Kint az utc�n harcok folytak, milli� elkeseredett ember t�mad egym�snak, tiport�k el a menek�l� gyermekeket. Sokaknak elsz�nt f�ny csillogott a szem�ben, bar�tok v�ltak ellens�gg�, ellens�gek, bar�tokk�. Forradalom volt. Szaftos, v�res, elkeseredett, bossz�ra szomjaz�.

- Lesz m�g munk�nk, annyi biztos – d�ltem mosolyogva a p�rk�nynak.

T�rsam is az ablakhoz l�pett, jobb karj�t a falra t�masztva kin�zett a t�megre. Az � arc�n is boldog mosoly villant.

- Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy mindketten megkapjuk a teljes hatalmunkat, h�gom.

- Ahogy mondod b�ty�m.

„Egyszer volt, hol nem volt, vil�gra j�tt egy testv�rp�r. Egy t�voli kir�lys�g gyermekei voltak, amit egy brut�lis civiliz�ci� elpuszt�tott, de a k�t gyermeket isteni er�k v�dt�k. �k lettek a bossz� v�grehajt�i.

B�rmikor �s b�rmi�rt sz�l�thatod �ket a megfelel� szavakkal, de szerz�d�st kell k�tn�d.

�s hogy mi �ll ebben a szerz�d�sben? Mindig v�ltozik, de egy felt�tel mindig �lland�:

B�rmi legyen k�v�ns�ga, ne feledje el, a bossz� k�t�l� fegyver. Ha nem siker�l v�grehajtani a bossz�t, akkor az Angyalok elveszik az �let�t. �r�k szenved�s v�r �nre a k�vetkez� vil�gban.”